Azt AKAROM, hogy békesség legyen és a rosszindulat és gonoszság végleg eltűnjön mindenhonnan.

Ex Machina

Tegnap este megnéztem ezt a sci-fi-t és nincsenek rá szavaim, mennyire iszonyú jó filmnek találom.
Imádom, mikor olyan filmet látok, ami még másnap este is a gondolataimban van, nem tudok róla mit írni, csak annyit, hogy nincs rá olyan jelző, amivel kifejezhetném mennyire zseniális.

Család

Szeretem nézni Lilu új műsorát, de mindig végigbőgöm az egészet, úgy, hogy másnap bedagadt szemmel megyek dolgozni.
Megfigyeltem, a legmeghatóbb rész mindig az, amikor megölelhetik egymást a családtagok, valamiért annyira átérzem, annyira szép.

Meska, varrok :)

Ma annyira életvidám vagyok, hogy miután tegnap este karácsonyi zene hallgatása mellett újra zümmögött az imádott varrógépem,  - feltöltöttem egy újabb dolgot a meska boltomba (ahol eddig még senki nem vásárolt  de mondom, most elég életvidám vagyok ahhoz, hogy optimista legyek! :)

Varrni jó...

Helyzetjelentés

Most olyanok vannak, hogy:

• Kedd reggel levizsgáztam, két hét múlva megkapom róla a bizonyítványt is! Végre alhatok szombat reggelenként sokáig, és szürcsölgethetem nyugisan a kávém kócos hajjal az ágyban. Egy év eltelt, egy évig nem volt rendes hétvégém és már péntek délutánonként szomorkodtam, hogy szombaton megint menni kell suliba, de ennek most már vége...nagyon édes érzés :)
• Kedden vizsgáztam, szerdán már dolgoztam, a munka utáni estém pedig ismét hennázással telt. Nem tudom elmondani, mennyire szeretem így a hajam és mennyire imádom a hennát magát, az illatát, a különlegességét, mindenét. Most fogok rendelni pár darabot a lush-tól, mert kicsit sűrűbben szeretném használni, mert jobban szeretem, amikor intenzívebb a színe.
• Visszavittem a könyvtárba a HVG tb kiadványát és a már két hete írogatott könyvlistámból hoztam is haza öt könyvet. Lenszirom hatására így most Bartis Attilától olvasom A nyugalom című könyvet.
• Nagyjából másfél hétig fel voltam puffadva az elmúlt időszakban, és ugyebár én egy vékony lány vagyok, mégis úgy érzeztem magam, mint egy lufi és szorítottak is a nadrágok, gondolom a menstruáció számlájára írható. Kedden volt először, mikor már végre a régi vagyok és ezt azzal ünneplem, hogy kicsit kevesebbet is eszem, mint eddig, mert annyira élvezem, hogy végre komfortosabban érzem magam. (De azért vettem Espusmisant végre, bár épp nem kellett már, de sajnos szükség lesz még rá.)
• Egy hete elkezdtem érezni, hogy most valóban újra varrni szeretnék. És ennél nincs is jobb érzés, már ki is találtam, hogy mit és a vizsgám után vettem hat méter anyagot! :)
• Megint vettem egy új öblítőt a Coccolino új parfümös változatai közül és imádom, rájöttem, hogy jobb őket sűrűbben váltogatni, annál intenzívebben érzem az illatukat.
• Ebédre csirkemellet fogok enni salátával, tegnap ugyanis a hennázás miatt nem főztem, hanem rendeltünk és pizza helyett én inkább ezt kívántam és milyen jól tettem. :)
• Most nem írok semmi meghökkentő rossz hírt a lista végére, mert igazából most nincs, most elég kiegyensúlyozott vagyok, az egyik vállam nyomta a suli, meg a vizsgák, de mivel ez eltűnt, újra egyenesen állok. :)

.. 

Otthonos

Egyik kedvenc elfoglaltságom még, hogy otthonos képeket vadászok, imádom őket, még jó, hogy a nappali és a hálószoba még arra vár, hogy megkapja végső formáját, van miből szemezgetni.

Egyszer január lesz

Reggel Balázsék rádióműsorában volt egy nő, aki  bejelentkezett, és mondta, hogy van egy két éves kisfia és most is babát vár. De amúgy három gyermeket szeretnének a férjével.

Ilyenkor vérzik a szívem.

Egyébként, igen, múltkor már elgondolkoztam azon, hogy én egy átlagos napomon összesen nagyjából fél órát kesergek gondolkozom azon, hogy még nincs gyerekem.

Kiegészítés az előzőhöz

Ami még nagyon jó dolog, hogy lehullott a szomszédunk almafájáról szinte az összes alma, és ebből egészen sok a mi udvarunkba esett.

Én pedig nagy örömmel összeszedegettem, ami nem volt hibás és így lett 3 kg (!) isteni harsogós, lédús, bió piros almánk.

Csodálatos!

Igen, az ott Orfanka farka, neki mindig mindenütt ott kell lenni természetesen.

Néhány apró öröm

• ma olyan gyönyörűen süt a nap és kellemes ahogy besüt rám az irodában.
• délben csirkepörköltet ebédelek nokedlivel - ez a kedvenc kajám.
• este olyan isteni húslevest főztem, hogy kukába az összes smack levest!
• tetszik, hogy mire hazaérek a munkából, már egészen sötét van, kellemesen be lehet kuckózni vagyis lehet nekiállni főzni, de azt is kuckósan :)
• megnéztünk együtt egy különleges norvég filmet, ajánlom nektek is, Dalok a konyhából a címe, itt egy kép belőle:

Örök változatosság

Az is mutatja, mennyire szeretem a változatosságot, hogy amennyire élveztem a csendet, a rádió-nélküli irodai életet itt a munkahelyemen kerek két hónapig, most eljött az idő, hogy beteltem a csenddel.
Újra szól a rádió és ez most ugyanolyan jó változás, mint amikor csendet szerettem volna.
De két hónapig isteni volt a csend.
Most meg ez a jó.

Feldmár azt mondja, hogy a baba akkor születik meg, mikor már nem fér el az addigi helyén, ahol addig nagyon jól érezte magát.
És azt mondja, ez így van velünk később is, a későbbi felnőtt életünkben is van olyan, hogy már nem komfortos , már nem elég a hely, nem elég az  inger...mintha velem ez lenne most.

Öltözni jó

Amikor azzal töltök időt, hogy cuki ruhák képeit teszem ide:

Az én életem

Arra gondoltam, szakítok a hagyományokkal és most vasárnap hazautazom a szüleimhez, hogy a saját rokonaimhoz menjek ki a temetőbe, nem pedig a párom családjához menjünk ismét.

Azért nem akartam itt maradni, mert nem vagyok annyira jól, hogy kiélvezzem egy kisbaba társaságát, az itteni családban.

(A kisbaba nagyon cuki és gyönyörű szép, egyre ügyesebb, okosabb, nem tehet semmiről, csak nekem nehéz, az okot tudjátok.)

Erre mit ad Isten, anyám azt mondja az este a telefonban, miután mondom neki, hogy egyedül hazautazom, velük leszek ezen az "ünnepen", azt mondja, vendégei lesznek  - számomra vadidegen, messze élő rokonok, egy házaspár a lányukkal, aki éppen terhes.

Aha, köszi, annyira vágyom arra a kérdésre, miután túlfutottunk azon, hogy hét éve párkapcsolatban élek, majd megkérdezik: És... baba?

Két szék közül a földre estem. Választhatok, hogy az egyik családnál ott lesz egy kisbaba, akinek a társaságában nem érzem jól magam, vagy választhatok, hogy a másik ( a saját családomhoz) megyek, ahol ott lesz egy velem egykorú terhes nő.

Köszönöm, én inkább nem mennék sehova.

Mindig lehet rosszabb, ezt már régóta tudom... :)

Cél

Történt valami olyan dolog (nem kell nagy eseményre gondolni), amiről nem szeretnék írni semmit sem, viszont azóta kicsit elszállt belőlem minden motiváció, ami eddig vitt előre.
Jelenleg keresem a célt,  amiért érdemes menni és csinálni az életet - tovább.

 

Csajok

Tegnap este sikerült megnéznem a Csajok, 4. évad, 10. részét.
Remélem ez még nem a vége volt. 
Lesz még folytatás, ti mit tudtok?

A hétvége

Úgy látszik, most olyan időszakom van, hogy nem akarom a hétvégéimet azzal tölteni, amivel a hétköznap estéimet, úgyhogy most szombaton is sikerült levezetnem a feszültséget.
Ismét sikerült inni, táncolni, bulizni és jól estek a bókok is, amiket kaptam, és azt is eldöntöttem, hogy én is olyan nő leszek, mint a most 40 éves Kate Winslet, akiről azt írják, ahogy egyre idősebb lesz, úgy lesz egyre jobb nő.

Én soha nem tartottam magam szépnek, de mostanában azt érzem, kiteljesedtem nőként, 32 éves vagyok, de most érzem magam a legjobban a bőrömben, és elégedett vagyok magammal ... és ez boldogság.

Magammal lenni

Tegnap este, miután a házimunkával is végeztem, vagyis sütöttem jó pár kapros-túrós palacsintát, megfürödtem és befeküdtem a meleg ágyikóba, magamra csuktam az ajtót, hogy még kuckósabb legyen és nekiálltam olvasni a Schopenhauer-terápiát.
Nagyon  jó élmény, könnyű vele haladni, jegyzetelek is közben, hogy milyen bölcs filozófusokról, pszichiáterekről érdemes még olvasnom, amiket a könyvben említenek.

Érdekesség még a könyvből, hogy rájöttem többé -kevésbé én is ideiglenesen élem az életem, mindig azt képzelem, még nem kezdődött el az igazi életem, pedig...dehogynem.
Úgyhogy ezen is érdemes még dolgoznom, hogy sokkal jobban átéljek minden pillanatot.

 

Zene

Persze, hogy nem olvasok, pedig azt terveztem.
De ehelyett most annyira jólesik az egyik legkedvesebb időtöltéssel foglalkoznom, a zenehallgatással.

Órákat el tudok tölteni a nagy fülhallgató alatt, egy kedvencemet meg is osztom veletek, valami zseniális...

Olvas

A könyvtár ma egy program miatt épp akkor zárt, mikor beértem munka után, hogy beiratkozzak.
De olyan kedves volt a könyvtáros, hogy a listámra felírt könyvek közül összeszedte nekem azt a hármat, amit gyorsan bekarikáztam neki.
Így aztán csak legközelebb fogok majd elmélyedni a számomra olyan kedves könyvtári hangulatban.
A hónom alatt őket hoztam haza.

Könyvtár

Ma munka után beiratkozom a helyi könyvtárba.
Olyan izgi...már pár éve nem vagyok könyvtár tag, mert az előző lakóhelyemről elköltöztünk, itt pedig nem foglalkoztam a dologgal.

Múlt héten voltam zumba órán.
Azelőtt egyedül Pesten.
Tudom, nem nagy dolgok, de magamhoz képest végre nem ülök egész nap otthon a biztonságos komfortzónámban, mert rájöttem az élmények jók.

Blog megjegyzés

Tudtok abban segíteni, hogy ha azt szeretném, hogy egy adott blogposzthoz már nem szeretnék kapni semmilyen kommentet, azt valahol le lehet állítani? Hol és hogyan?
Előre is köszi... :)

Amikor beüt a rosszkedv

Ülök az irodában, dolgozom, a hajam cuki kontyban, piros fülbevaló, fekete felső, piros sál, ja és vajszínű magassarkú.
Jól érzem magam, végzem a dolgom.
Egyszer csak a főnököm szóba hozza, hogy mindjárt itt a karácsony.
És akkor bumm...mindennek annyi...azóta csak lefele a lejtőn, az összes (kevéske) életkedvem elszáll, minden szar.
Ja, hogy én ennyire nem várom a karácsonyt? Mi ennek az oka?
Persze ,tudom én.
Nincs kedvem a családhoz, akivel töltenem kell ezt az ünnepet.
Az a baj, hogy nincs olyan hely, ahol szívesen tölteném, mert haza is mehetnék a szüleimhez, hogy végig velük legyek, de ha ilyen megfordul a fejemben, akkor miért vagyunk mi együtt?
Igen...tudom, én vagyok az örök elégedetlen, akinek semmi nem jó.
Ha már minden jó, akkor hirtelen, már csak nem jó valami.
Egyedül akarok élni, csak nincs rá lehetőségem.
De azért gondolkodom még rajta, hogyan lehetne.

(nincs kizárva, hogy délutánra már semmit nem gondolok így, de jelenleg - most ez.)

Életjel

Bár nem hiszem, hogy bárkinek is hiányoztam volna, de azért jelentkezem...
Magam sem értem, mi az oka, de úgy tűnik (ideiglenesen vagy véglegesen), de mintha elmúlt volna a blogolási vágyam.
Nem érzem úgy, hogy lenne közlendőm.
Bár mostanában másfajta motivációim is elmúltak, lehet, hogy a kettő összefügg.
Csak úgy telnek a napok, dolgozom, hétvégén iszom, aztán vasárnap húslevest főzök.
A hajam ismét behennáztam, vörösebb lett, mint először és a személyiségem is mintha formálódott volna.

De asszem ismét és újra kell az a bizonyos pszichológus, mert többfajta bonyodalom is felmerült most bennem.
De azért boldogság van, mégha nincs is teljesen.

Nincs kedvem

Mostanában valamiért már nincs kedvem megosztani az életem történéseit itt, az okát nem tudom, pedig történt sok minden a napokban, a most aztán szakítok és új életet kezdektől, a már minden mindegyig.
Aztán beszéltünk sokat, miután két napig semmit, aztán most kicsit jobb, de ez teljesen ciklikus.
Hétvégén felmegyek suli után Pestre és ott is alszom egy nagyon régi barátnőmnél, hogy átbeszéljük az élet nagy dolgait.
Ezt már nagyon várom, így aztán ez a hét alig telik.
Végülis szeretem azt, hogy néha olyan dolgok történnek, amire nem is számítok.
Ki tudja mit hoz a jövő.

A mai nap legszebb pillanata

...az volt, amikor felhívtam anyai nagymamámat, hogy felköszöntsem, mert ma ünnepli a 80. születésnapját...

Beszélgettünk kicsit, majd, amikor letettem a telefont, sírtam.
Ezt nem lehet másképp, ez annyira szívbemarkoló, hogy az én nagymamám 80 éves és mennyire szeretem 
...és áldja meg az Isten.

...

Szomorúság

Azért néha elég nyomorúságosan el tudok szomorodni, mint ahogy ma délután és még most is.
Megnyitottam a facebook-ot és özönlenek rám a babafotók, a minden happy életérzéssel és hatalmas mosolyú édesanyákkal.
Őszinte vagyok, irigy vagyok rájuk és végtelenül szomorú, hogy az én életemben nincs kisbaba.

Apró boldogságok

Jó érzés néha örülni apró (vagy nem is apró) dolgoknak, mint:

• Imádom az új hennás hajam...A legszebb persze a napfényben, akkor a legintenzívebb a vöröses árnyalata, de amúgy is nagyon tetszik, el nem tudom mondani milyen isteni érzés, hogy nem frusztrálnak az ősz hajszálak. Párszor már megmostam a festés óta és még most is engedi picit a színét, nem tudom, ez meddig normális. Tervezem, hogy újra rendelek majd a Lush oldalról hennát, szeretném, hogy mindig legyen otthon, meg aztán pár hét múlva tuti esedékes lesz egy hajtő festés.
• A munkahelyemen az irodában mindig szólt a rádió. Tegnapig. Mert tegnap végleg megelégeltem, már az őrületbe kergetett, hogy mindig ugyanazt a 10 számot nyomják, és minden órában elmondják ugyanazokat a borzasztó híreket. Azt is utálom, mikor végre 2 napig nincs éppen hőségriadó, és minden órában elszajkózza, hogy... de nemtom mikor jön vissza a forróság. Miért kell mindig negatívnak lenni?! Úgyhogy most csend van az irodában és ez tiszta nyugalom. Dolgozni is jobban tudok így.
• Imádom a kiscicáimat, mind a négyet, mindig nagy boldogság, hogy ők vannak nekem és cukiskodnak és hálásak , gyönyörűek és dorombolnak.
• Bár szombaton folytatódik a tanfolyamom, megint nem alhatok sokáig és elmegy vele a napom nagy része, mégis valamiért nem szomorkodom most emiatt. Legalább kicsit kimozdulok otthonról a buszon meg olvashatom az új könyvem (juj, de jó ez eddig nem is jutott eszembe)! :)
• Tegnap nagyon fincsi rántott gombát sütöttem, előtte meg 6 liter babgulyást főztem, amit két és fél nap alatt meg is ettünk.
• Feltankoltam a kedvenc parfümömből.
• Jön a hűvösebb, őszi idő - ez csodálatos, nagyon várom...
• Összegzésként még annyit, hogy tényleg imádom a hajam, a legjobb döntés volt, hogy végre rászántam magam és nagyobb lett az önbizalmam is. 

Egy eltűnt blogíró lány

Nektek volt már olyan, hogy rátaláltok egy blogra, mondjuk már olvassátok egy ideje és egyszer csak eltűnik és többé nem ad életjelet magáról, de úgy, hogy az utolsó bejegyzéséhez többen is odaírnak, hogy mi lett vele, mi történt - és erre sem érkezik válasz.
Tegnap este így jártam...aztán írtam neki egy e-mailt is, és a mailer daemon jött csak vissza.
Szinte alig bírtam elaludni is, mert csak azon kattogott az agyam, hogy szegény lány vajon meghalt volna?
Félelmetes...

Tegnap olvastam

Persze, mert nem volt net...
Napok óta nagyon fáj a jobb vádlim, minden indok nélkül, olyan, mintha egy erős izomláz lenne, de nem csináltam semmit, ami ezt okozhatná, már már annyira, hogy kicsit bicegtem/ bicegek.
Tegnap estére már annyira beparáztam, mindenféle trombózisokról fantáziálva, hogy este elmentünk a sürgősségire. 
Trombózist nem találtak, de azért majd lehet, hogy elmegyek egy magánorvoshoz részletesebb ulrahangra, hogy minden rendben van-e a lábammal.
Nagyjából két órát töltöttünk a kórházban, ahová nagyon okos módon vittem a Czeizel Endre könyvem, párom meg a saját kis tudományos könyvét.
Ültünk ott, várakoztunk, vártuk a vizsgálat és a vérvétel eredményét, már majdnem este 10 óra volt - és olvastunk.
Közben szólt a tv a teremben, folyamatosan a menekülteket mutogatták benne, miközben fél szemem egy idős nénin tartottam, aki eléggé rosszul volt - folyamatosan figyeltem, hogy ha esetleg le akarna szédülni szegény a székről, akkor segítsek neki.
Megnyugodtam azért, hogy trombózis, elzáródás nincs, de azért továbbra sem értem a fájdalmat.

A henna eredménye :)

Tegnap túlestünk a dolgon. 

Párom majdnem két órán keresztül kente a hajam hennával, pedig most csak a vállamig ér, mert a nyaralás előtt vágattam belőle vagy 20 centit, annyira törött volt a vége.

Most egy kicsit olyan kleopátrás jellegű és sokat gondolkoztam a frufru vágatáson, végül mégsem lett, de még nem biztos, hogy így marad.

Szóval a hajamra kb. 3 kocka elég a Lush hennájából, mi többet kevertünk be, biztos ami biztos alapon, de legközelebb már ezt is tudjuk.

Négy órán keresztül hagytam rajta, majd következett a lemosás, már nagyon ideges voltam, hogy lássam a végeredményt.

A hennázás előtt már csak Wu2-vel mostam hajat és a festés után is és semmilyen ápolót nem tettem rá.

Az eredmény: olyan selymes, mint az álom...

Nagyon tetszik a színe, az ősz hajszálaim a legszebbek, ami eddig hátrányom volt (csúnya ősz hajszálak), most azok adják a szépségét a dolognak. :)

Eddig nagyon elégedett vagyok, bár még csak egy nap telt el.

Készítettem képeket is, az elsőn a végeredmény látható, a másodikon a próbatincs és az eredeti hajszínem összehasonlítása(sajnos esik az eső, így bent is sötét van, jobb képeket nem tudtam csinálni).

Henna próbatincs- update

Juuuuj!
Fél órája csak a tincset nézegetem....
A hajam barna eredetileg és most már eléggé sok benne az ősz, plusz mintha a barna hajam olyan szürkés árnyalatot vett volna fel.
Na, a próbatincs nagyon cuki vöröses, főleg, ha ráteszem a fejem tetejére, a többi hajamra!
Nagyon tetszik! Most várok vele egy napot, a többi részét holnap csináljuk meg.
Az ősz hajszálaim a legszebbek, azok eléggé élénkek és nagyon különleges az összhatás.
Remélem tartós is lesz a dolog majd.

Újra vagyok

Pár napig nem neteztem, nyaraltunk.
Vagyis nyaralásnak lehetett volna jobban nevezni, ha nem romlik el az idő.
Sebaj, az utolsó két hétben 29 fokban ültem végig minden munkanapot az irodában, és már iszonyúan vártam, hogy menjünk Balatonra. Egy napig jó időnk volt, utána esett...
De legalább pihentünk.

És a hotel mellett volt egy Alexandra, ketten, összesen négy könnyvvel gazdagodtunk.
Egy Czeizel Imréről szóló könyvet vettem, már majdnem a legvégéig elolvastam, nagyon jól bele lehet mélyedni.
Én nagyon szerettem őt hallgatni, rengeteg előadását végighallgattam a youtube-on, mostanában pedig letöltöttem tőle párat és a konyhában rádió helyett ő szól.
Tiszta nagy élmény úgy rablóhúst készíteni, hogy közben a költőgéniuszokról mesél nekem valaki.

Henna.
Megérkezett a nyaralás alatt, most a tincspróba alatt írom ezt a bejegyzést.
Nagyon izgulok, félek, hogy milyen lesz, meg, hogy nehogy allergizáljon.
Az illata nekem nagyon bejön, tiszta széna :)

Hennás lányok

Most jutottam el oda, hogy amint hétvégén lesz időm, rendeljek hennát.
Ez a lush.hu oldalon lévő jó, szerintetek?

Illetve  ezt rendelném meg, nem tudom, hogy ezen kívül kell-e még valamit vennem? 

Köszi előre is ha írtok! :)

Szülők

Tegnap meglátogattak a szüleim és úgy jött ki, hogy a párom nem volt még otthon, csak hármasban voltunk.
Szeretem őket, meg minden, de eléggé kiborítóak voltak.
Úgy indult az egész, hogy még a konyharuhám is kicseréltem, nehogy kivetnivalót találjon majd benne anyukám, mert szerinte biztos nem elég fehér már.
Aztán, nem számoltam össze, de nagyjából hat dologba biztosan belekötöttek.
Már annyira kellemetlen volt az egész szituáció.
Tudjátok, mikor épp dajkálom az egyik cukker macskámat (én a macskabuzi) és akkor benyögi apukám, hogy jaj..már nem a macskát kéne ennyire pátyolgatni...
Jól indult, ez még  a bejáratnál volt.

Még múltkor az előszobába kipakoltam a 6 széket, ami a konyhai asztal körül sorakozott, fehér fa székek.
Azért tettem ezt, mert megelégeltem kettőnknek azt a sok széket, és csak négyet tettem köré, egészen másikakat, és a lényeg azon van, hogy a 4 szék három féle típusú, színű és ez nekem most nagyon tetszik, és fellélegezve tettem őket az asztal köré, mert annyira jó ez az új összhatás.

Na, szóval a macskás lebaszás után a következő az volt, hogy mit keres az előszobában a hat konyhai szék...Én meg mondtam, hogy meguntam őket és most másképp van. Persze anyámnak nem tetszett, csak azt nem értem, miért szól ebbe is bele?!
És még folytathatnám...elképesztő, hogy mennyire irányítani akarnak vagy ha nem is irányítani, de mintha nem értenék meg azt, hogy van másmilyen látószög az övéiken kívül.
Felidegesítettek nagyon.

De nem foglalkozom vele, inkább csak elszomorít.

És ez azért szar, mert biztosan tudom, hogy miattuk nincs önbizalmam.
De dolgozom rajta és szeretem magam.

Hogyan

Köszi mindenkinek a kommentet, aranyosak vagytok, de sajnos ez a kiírom magamból dolog most nem elég.
Most az hiányzik, hogy legyen valaki mellettem fizikai valóságban, aki leül mellém a konyhában az asztalhoz és egy kávé mellett elsírhatjuk egymásnak bánatainkat.
Nem tudom miért van bennem ez a gát már 10 éve. Akkor még volt barátnőm, akkor még elhittem, hogy engem is lehet szeretni, sőt nem is gondolkodtam azon, hogy nem lehetne. :)

Ma meg, ha úgy adódik egy helyzet, beszari leszek és nem merek nyitni senki felé, mert egyből jön ez a hülyeség, hogy - de ugyan már, miért lennék én érdekes másnak...
Lehet, hogy a hülye felgyorsult világ miatt van ez is, nem tudom.

Meg lehet, hogy nekem nem elég jó senki, de én olyan barátnőt szeretnék, aki megért, aki megérti a gondolataimat, aki átérzi és elhiszi amit mondok, a sok hülye sötét gondolataimmal együtt. Fontos, hogy hasonlóak legyünk.

A munkahelyemen van néhány kolléganő, akik felé elég nyitott lettem, és nagyon jól érzem magam a társaságukban, ebből is kezdtem az érezni, hogy hiányzik nekem egy barátnő.
Meg abból is, hogy mindenkinek van, csak én vagyok magányos.
Azok közül, akik olvasnak, létezik még olyan valaki rajtam kívül, akinek tényleg egyetlenegy barátnője sincs? :(

Abban tudtok segíteni, hogy hogyan és hol lehet egy 32 éves lánynak barátkozni?

Barátnő

Válaszolt a pszichológus, azt írta kb. 6 hónapig nem tud fogadni új pácienst... 6 hónap... mi?!...
De azért belinkelt 3 kollégát, én meg most úgy érzem nincs szükségem erre.
Annál inkább egy barátnőre, de az nincs sajnos.
Ha lenne...boldogabb lennék...de így nagyon szontyola vagyok.

......

Ősz

Iszonyúan megnyugtat ebben a pokoli melegben, ha a telefonom előveszem, ugyanis tegnap óta az én júliusi háttérképem már így néz ki: 

Szabadság és blogvadászat

Ma és holnap szabadságon vagyok itthon, de a meleg miatt csak a szobában megbújva és időnként egy-egy jégkrémet, barackot előhozva a konyhából.
Ma megérkeztek a rendelt könyveim is, hogy jók lesznek-e az majd kiderül.

Ottkának válaszolva ők azok:
Kálmán Mari: Ecetudvar
Kjell Askildsen: Úgy, mint azelőtt
William Wharton: Apa

Most itt van előttem három könyv, nehéz eldönteni, melyiket kezdjem el először elolvasni.
Ráadásul tegnap csodaszép orosz patchwork blogokra bukkantam, ahonnan egy csomó inspiráló képet töltöttem és nagyon hívogat a varrógép is...de a könyvek is.
Egész este a blogokat bújtam, főleg aztán egy bizonyos blogot, ezt itt: followsparrow.blogspot.hu

A képek pedig tőle vannak, minden elismerésem az övé :)

followsparrow.blogspot.hu

Olvasni

Abból is tudom, hogy most már jól vagyok, hogy kedvem támadt bekuckózva olvasni.
Az Alexandrában épp most indult egy nagy akció és szétnéztem,közben olvasom a moly-on a véleményeket a könyvekről.
Remélem jók lesznek, rendelek most jó párat, megajándékozom magam és nem sajnálok magamra költeni egy kis pénzt, mert ami örömet okoz, az most nagyon kell nekem.

Most

Jól vagyok, megvagyok. Szerintem a vizsga zavart a legjobban meg egy másik családi esemény, de már mindkettőn túl vagyok.
Visszakaptam egy időre a hétvégéimet, ez nagyon tetszik, az mondjuk kevésbé, hogy szinte most is jut minden szombatra egy családi esemény...senkinek nem tűnik fel, hogy mi soha nem hívunk sehova senkit, mindig csak minket hívnak?
Keresztelő, szülinap, halászlé vacsora, ilyen- olyan kajálás, mindig kitalálnak valamit.
Ezek az emberek csak egy estére kapnák meg az én személyiségemet, és szenvednék végig ezeket az órákat, azzal a tudattal, hogy marhára mennének már haza, mit keresnek ott és különben is soha nincs idejük semmire.

Én nem értem miért rohanok mindig.
Tegnap is munka után vadul nekiálltam vacsorát főzni, közben mostam két adagot.
A teregetés után rohanni besűríteni a szószt, de közben a lereszelt uborkát gyorsan kicsavarni, hú... és még fokhagymát is kell pucolni, de közben mindjárt éhen halok, mert már este hat óra...
Mintha az egész életem egy rohanás lenne, mindig mindenhova sietek.
A másik, meg, mintha akadály, akadály hátán lenne és mintha ezeket kellene folyamatosan megoldani és mindig azt hiszem, ezután jobb lesz :) De nem, jön az újabb akadály.

Két hete írtam egy emailt egy szimpatikus pszichológusnak, hogy bejelentkezzek hozzá az első alkalomra, amit ráadásul ingyenesen hirdet - és semmi válasz nem érkezett...
Nem is értem. Persze időközben jobban lettem, nem olyan égető a dolog, de azért érdekes, hogy nem sikerült összehozni a találkozót.

(A babavárásos dologgal kapcsolatban jelenleg le vagyok nyugodva /csak ne kelljen kisbabás környezetbe menni, mert akkor kiborulok/  és szép lassan csörgedezve kivárom a januárt, amit párom kért.
Pár hónap és itt lesz, annyi minden olyan jól megy együtt, egyedül ez nem, de ez is kiderül januárban, addig gondolkodik, és én ezt hagyom neki.
És mindig elnézem őt, és látom őt apukaként, csak ezt ő még nem látja.
Szóval rendben lesz minden.)

vandoak

Helyzetjelentés

A napok szépen telnek, csináltam magamnak egy három napos hétvégét, és nagyon jól éreztem magam.
Haladtam a takarítással is végre és a pihenéssel is.
A konyhában mostantól rádió helyett szigorúan lelkemnek megnyugtató zenéket hallgatok (lásd. youtube: Putumayo).
Szól a zene és meg ilyen fincsiket főzök (a képeken még nyers állapotban, az elkészült állapotát már nem fotóztam, fontosabb volt gyorsan megenni).

Még a varrógép is zümmögött tegnap a konyhában, és ha úgy döntök a mai munka után nem kell főznöm,
lehet, hogy ma is fog.

Levizsgáztam

Ma levizsgáztam, bérügyintéző lettem.

(Az utóbbi egy hetem szinte egy pokol volt, munka, munka hátán, érzelmi hullámok és tanulás minden pindurkányi szabadidőmben.)

Szebb napokat magamnak.

Arról, hogy vagyok most

Nem igazán akartam most bejegyzést írni, de egy nagyon kedves olvasóm érdeklődött arról, hogy vagyok mostanában, így hát leírom.
Szándékosan nem írtam múlt hét végén semmit a blogra, mert annyira magam alatt voltam (igen megint) , hogy ebben az állapotban nem akartam szörnyűségeket írni.

Most épp dolgozom, és mikor dolgozom, mindig jobban vagyok, ha otthon vagyok és főleg hétvége van, akkor rosszabbul. Hm...ez is érdekes.
A lényeg, hogy a hétvégén volt olyan pillanatom is, mikor kiültem a kertbe a földre és csak néztem ki a fejemből. Gondolkodtam, hogyan tovább.
Minden megfordult a fejemben, az is, hogy elhagyom a párom és új életet kezdek.
De aztán mivel kissé mintha depressziós lennék, nincs olyan sok életkedvem, hogy egy ilyen váltást megcsináljak most.
Hagyom, hogy sodorjon az élet, nincs most időm erre.
A hétvégén családi program lesz, majd egy hét múlva vizsgám, ezek aggasztanak.
Arról nem is beszélve, hogy 2 hónapja nem jött meg...tisztára idegesít, múlt héten csináltam tesztet is, de persze negatív volt.

Szóval dolgozom, otthon tanulok, és nem veszek most komolyan semmit, szerintem ez a menstruáció kimaradás sem véletlenül van.
Majd megjön, ha elmúlt felőlem a stresszfelhő.

Ööö...

Most néztem végig a filmet.
Hogy tud valami így átfordulni?
A film elejének hangulata nagyon tetszett, de most a végére már nem igazán, a legvége meg nagy csalódás volt.
Már nem mondanám, hogy ajánlom.

Semmit magamról

Semmit magamról - ez a film címe, amit tegnap este kezdtem el nézni, sajnos nem tudtam még befejezni, de legalább ma estére is csinál nekem programot.
Ír - holland filmdráma, olyan iszonyú lassú, vontatottnak tűnhet, de nekem nem.
Nekem maga a boldogság, a megnyugvás, a lelassulás legjobb módja.
Imádom, ahogy lassan halad és sokszor percekig nem is szólal meg senki.

 Egy kép belőle:

A legalja

Hétvégén sikerült olyan letargiába kerülnöm, ami már már ijesztő volt.
Reggel suliban voltam, aztán délután el kellett mennem egy eseményre, ahova persze nem volt kedvem menni, és mikor a suliból tartottam haza a busszal, már éreztem, hogy a hangulatom nagyon szontyola.
Hazaértem, majd nem sokkal utána mennem kellett az összejövetelre.
Annyira rosszul éreztem ott magam, mert én már haza akartam menni, és végre szombat délután elkezdeni a saját hétvégémet (igen, tudom, önző vagyok).
Aztán, mikor hazaértem, csak a rosszkedv ült rám még jobban, mint addig.
Estére már élni se akartam , és ez tényleg komoly. 
Azt éreztem, hogy semmi nem tesz boldoggá, csak a fejemre húztam a takarót és feküdtem.
Mindeközben persze takarítani kellett volna, de még a kupi se érdekelt.
Tényleg nagyon nyomorúságos egy nap volt.

Aztán vasárnap reggel, ahogy napsütésre ébredtem, valahogy értelmet nyert újra minden.
De azért egész nap éreztem, hogy nem hiányzik sok ahhoz, hogy újra elöntsön a szomorúság.

Néha

Néha van olyan, hogy kiakadok egy-egy ember viselkedésén.
Miért nem lehet mindenki kedves a másikkal? És akkor mindenki kedves lenne a másikkal.

Egyszer

Meg kell találnom az életemben a harmóniát.
Menne is ez, de több dolog is visszafog, ezeket kell legyőznöm.
Az egyik az idő. Ami úgy rohan, mint soha azelőtt.
A másik - mások. Igen, hasonlítgatom magam másokhoz, más nőkhöz, akik hasonló korúak, mint én.
És már férjük, gyerekük van és épp otthon babáznak boldogan, harmóniában.
Én meg dolgozom és egyre több a feladatom a munkahelyen, az egész nap egy pillanat, de nehéz, fárasztó pillanat.
És hazajövök és végzem a házimunkát.
Aztán meghívnak ide, oda, amoda, ahol persze kisgyerekek is vannak.
És nekem olyan nehéz azt mondani, hogy - juj, de aranyos.
Nehéz...nagyon nehéz.

Jó érzés volt

Jó érzés volt úgy dönteni ahogy nekem jó és nem mentem el a ballagásra.
A szombati suli után a hőségben hazabuszoztam és eldöntöttem (még a suliban ülve az unalmas órán), hogy én bizony nem megyek el ennek a lánynak a ballagására, mert nem és kész.
A párom ment nélkülem és még balhé se lett belőle.
Az én szombatom.

Azt úgy szokták...

Van egy olyan generáció felettem, aki ezt imádja hangoztatni.
Hogy nekem ebből mennyire elegem van.
Mostanában van egy csomó program, amire meghívtak minket és biztosan én vagyok defektes, de nekem nincs kedvem keresztelőkre, ballagásokra, házassági évfordulós kerti partikra, születésnapi grillezésekre menni...és sokszor olyan "rokonhoz", akivel egy évben akár 1 napot se találkozom.
Miért kell az én életemből időt töltenem ilyen dolgokkal?
Miért gondolja mindenki, hogy engem érdekel hogyan vonul végig virággal valaki 14 évesen egy iskolafolyosón?
Miért kell nekem erre az eseményekre vastagon tömött borítékokkal készülnöm?
Most biztos sokan utáltok, de ez a véleményem.
Önző vagyok, tudom.

Szombaton is suli lesz, délután meg menjek ballagásra, egy olyan lány ballagására, akinek még  a kersztnevét se tudom, de valahonnan rokon.
Szép.

A keresztelőt se értem. Arra mi szükség van? Ha az ember nem jár soha templomba, miért fontos ez?
Képmutatásnak érzem.

(Én soha nem rendezek kerti partit, keresztelőt, szülinapi partit, házavató partit, miért kell nekem mégis mennem minden hónapban valahova?)

Még élek, csak...

Szóval megvagyok, meg minden, de napok óta egy rohanás az életem.
Kedden vizsgáztam, hétfőn tanultam, múlt hét végén a nyelvem is lógott a munkahelyen, most ismét rengeteg a munkám, csak úgy haladnak az órák, mindjárt megyek haza.
Otthon. Otthon most nem volt időm takarítani, mosni, porszívózni, áááá...semmire nincs időm.
Ha meg van egy pindurkányi  mégis, akkor meg lerogyok az ágyra és pihenek vagy épp főznöm kell.

Borzasztó.
Mindegy, ez van. Szombaton ismét suli, szóval az életem egy nagy rohanás.
(Mindemellett egyre sürgetőbbnek érzem a pszichológus beiktatását is, olyan jó lenne, ha megtanítana szeretni magam.)

Szerda

A következő gondolatok, amik bennem vannak:

.  Két estét rászántam egy filmre, ami igazából két film, nagyon különleges.
A címe : Egy szerelem története - a férfi, és Egy szerelem története - a nő.
Az az érdekes benne, hogy ugyanaz a sztori, de egyik filmben a férfi, a másikban 
a nő szemszögéből tekintve láthatjuk az eseményeket.
(Mondjuk nem vidám film, de engem az ilyenek kötnek le.)

.  Nagyon sok most a munkám a munkahelyen, de cserébe úgy repül az idő, hogy holnap már csütörtök.

.  Nem vagyok most valami jókedvű. Mintha nem lenne minden rendben a lelkemben a párkapcsolatommal kapcsolatomban. Mintha valami hiányozna, mintha valamit újra át akarnék élni, közben meg arra gondolok, biztos csak unalmamban keresek valami problémát.
De az tény, hogy  továbbra is kezdek nem hinni a hosszú távú kapcsolatokban.
Üdvözlök innen is mindenkit, aki most él át egy friss szerelmet, még emlékszem rá, milyen jó is az.

Hétfő

Egész nap arra vártam, hogy délután legyen végre és hazaérjek.

És most így.